Tegnap belekezdtem egy blogbejegyzés írásába, amelyben arról meséltem, mi is a szakmám, hogyan jutottam el idáig, és miért tartom különösen izgalmasnak manapság. Mindenhonnan azt halljuk: fenntarthatóság, bio termékek, újrahasznosítás, környezetbarát megoldások, környezettudatos cégek – és még sorolhatnám. Ha ma a kezedbe veszel egy egyszerű hétköznapi terméket, rengeteg információt találsz rajta. Olykor már zavarba ejtő, hogy mennyi mindent közölnek. A legtöbben persze egyszerűen csak megveszik, használják, és kidobják, ha már nincs rá szükségük. De amikor meglátod az árát, talán te is elgondolkodsz: "Mi a fene? Miért ilyen drága?" Hiszen pár évvel ezelőtt ugyanez a termék sokkal olcsóbb volt, legfeljebb a csomagolás változott. Szóval mi történt?
Vegyünk példaként egy hétköznapi terméket, mondjuk egy kis dobozos Coca-Colát. A csomagoláson megtalálod a márkanevet, a nettó térfogatot, az összetevőket, a tápérték információkat (energia, zsír, szénhidrát, fehérje, só), a tárolási utasításokat, a származási helyet, a gyártó és forgalmazó adatait, a vonalkódot, az allergén információkat (ha vannak), valamint a fogyaszthatósági dátumot. Ezek az adatok kötelezően fel kell, hogy legyenek tüntetve az EU-ban, különben a termék nem kerülhet forgalomba.
De mit adnak még hozzá a gyártók? Egyre több fenntarthatósági információ jelenik meg a csomagoláson. Például:
Újrahasznosíthatóság: A doboz teljesen újrahasznosítható, sokszor újrahasznosított anyagból készül.
Karbonlábnyom csökkentése: A gyártás során figyelnek arra, hogy minimalizálják a szén-dioxid-kibocsátást.
Fenntarthatósági tanúsítványok: Jelzések, amelyek igazolják, hogy a termék környezetbarát módon készült.
Helyi gyártás: A doboz helyben készül, ami kevesebb szállítást és ezáltal kisebb környezeti terhelést jelent.
Visszaválthatóság: A doboz visszaváltható és újrahasznosítható.
De miért teszik ezeket az információkat a csomagolásra, ha nem kötelező? Miért költenek ezekre pénzt a cégek?
A fenntarthatóság és az üzlet kapcsolata
Valójában semmilyen jogszabály nem írja elő ezeknek a fenntarthatósági információknak a feltüntetését. Természetesen vannak kivételek, de alapvetően ezek az adatok nem kötelezőek. Akkor miért kerülnek mégis a csomagolásra? Az egyszerű válasz: pénzért. A cégek hatalmas összegeket költenek ezekre az információkra, mert hosszú távon ez jó üzlet. Sokan azt mondanák, hogy ez csak marketing vagy "zöldmosás" (greenwashing), de ennél mélyebb az ok.
A fenntarthatóság egyre fontosabbá válik. Egyre több hulladék halmozódik fel világszerte, és sok ország már megtelt a szeméthegyekkel. Több kormány ezért szigorú törvényeket vezetett be a környezetvédelem érdekében, hogy tisztábbá tegyék az országukat. Ez egy olyan rendszert hozott létre, ahol különböző cégek vállalták a hulladék kezelését – természetesen nem ingyen. Az állam pénzügyi támogatást és adókedvezményeket adott az ilyen cégeknek, hogy ösztönözze őket. Így tisztább lett a környezet, és működött a rendszer.
Amikor ilyen rendszerek sikeresek, más országok is követik a példát. Az Európai Unió egységes szabályokat vezetett be a fenntarthatóságra vonatkozóan, és ez arra ösztönzi a vállalatokat, hogy lépjenek ebbe az irányba. Az EU különböző tanúsítványokat bocsát ki, például származási garanciákat, uniós kibocsátási egységeket, energiatakarékossági tanúsítványokat, amelyeket a vállalatok megszerezhetnek, ha fenntartható gyakorlatokat alkalmaznak.
Tanúsítványok és kereskedés
Egy cég, amely például újrahasznosítással foglalkozik, EU-s tanúsítványokat kaphat. Ezeket a tanúsítványokat gyakran eladják olyan cégeknek, amelyek nem végeznek újrahasznosítást, de szeretnék csökkenteni a karbonlábnyomukat. Ezért egy vállalat vásárolhat egy tanúsítványt, hogy "zöldebbé" tegye a termékét, és ezáltal adókedvezményt kapjon az EU-tól.
Az árak azonban nincsenek szigorúan szabályozva. A tanúsítványok ára nagyban függ a piactól és a tárgyalásoktól – így ha egy kereskedő ügyes, jelentős haszonra tehet szert. Például egy származási garancia (GO) ára MWh-ként 1-4 euró között mozog, ami elég energiát fedez 15-20 ezer alumínium doboz előállításához. A gyártók ezeket a tanúsítványokat gyakran 5-15-szörös áron építik be a végtermék árába. Természetesen nem minden gyártó él ezzel, de a piaci gyakorlatok alapján valószínű, hogy ezek az árrések ténylegesen megjelennek.
Összegzés
A fenntarthatóság és a gazdasági érdekek szorosan összefonódtak. Egyes cégek ténylegesen zöld technológiákba fektetnek, míg mások inkább a tanúsítványok vásárlásával csökkentik a karbonlábnyomukat. A végeredmény ugyanaz: a fogyasztó magasabb árat fizet a termékért, gyakran anélkül, hogy valóban tisztában lenne azzal, miért.
Ez csak egy példa a sok közül, amely bemutatja, hogyan formálja a fenntarthatóság a termékek árait és marketingjét. Hamarosan több ilyen tényezőt is részletezni fogok, amelyek szintén jelentős hatással vannak a piacra.
Comments